^Lap tetejére

logo


Névadásunk története

A 2014. szeptemberi tanévnyitó nem csak a szokásos iskolakezdés izgalmát hozta; intézményünk felkérést kapott, hogy vegyük fel az éppen 100 éve született csodálatos zongoraművész, Fischer Annie nevét.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy tantestületünkben évek, sőt, talán már évtizedek óta megfogalmazódott az igény, hogy iskolánk egy olyan elismert és kerületünkhöz kötődő zeneszerző, zenepedagógus vagy előadóművész nevét viselje, akinek kulturális örökségét méltón képviselhetnénk és aki példaképévé válhatna az általunk tanított sok száz növendéknek.

A lakóház, amelynek alsó szintjein zeneiskolánk ma is működik, Somogyi György építészmérnök tervei alapján 1937-ben bérháznak épült, a Pesti Izraelita Hitközség számára ( Fotó ITT! ).

A napjainkban több tagiskolából álló intézmény Hollán Ernő utcai központi épülete Goldmark Zeneiskola néven 1943-ban kezdte meg működését. A nagyterem - amely eredetileg a Hegedűs Gyula utcai zsinagóga kiegészítő imatermeként működött - mérete és felépítése folytán átalakítás nélkül alkalmassá vált koncertek és ünnepségek megrendezésére. A II. világháború utolsó éveiben a magyar zenei élet számos kiemelkedő egyénisége lelt itt menedékre és kapott katedrát: Dénes Vera, Kadosa Pál, Lukács Pál, Sándor Frigyes, Sándor Renée, Sárai Tibor, Szabolcsi Bence, Szelényi István, Ungár Imre.

1952-ben az intézményt államosították, a Goldmark Zeneiskola név megszűnt, helyette így nevezték el: „Fővárosi Zeneiskola Szervezet 2. sz. körzete”( Fotó ITT! ). 1969-től a körzeti zeneiskolák általános decentralizációja után, iskolánk fenntartója Budapest XIII. Kerületi Tanácsa lett. Ettől kezdve mindenki csak mint „XIII. kerületi Zeneiskola” ismert bennünket. Így szerepelt nevünk a koncert meghívókon, zenei versenyek műsorfüzeteiben, újságokban, a tanulók bizonyítványaiban és a közhasználatban is.

Az évtizedek során, a Hollán Ernő utcai zeneiskola – ami egyébként a művésznő egykori lakása közelében található - neves, jelentős intézménnyé nőtte ki magát, fennállása során olyan nagyszerű muzsikusokat adott a zenei életnek, mint például Sir Schiff András zongoraművész - akivel Fischer Annie személyes barátságot ápolt -, vagy Némethy Attila zongoraművész, a Zeneakadémia tanára, aki egyúttal a névadás ötletgazdája. A teljesség igénye nélkül, iskolánkból indult el Szenthelyi Judit és Lux Erika zongoraművész pályája, Bársony László brácsaművész, Lendvay József hegedűművész és a fiatalabb muzsikusgeneráció tagjai közül Balog József, Fischer Annie Ösztöndíjas zongoraművész is.

A rendszerváltást követően a
tantestületben újra és újra napirendre került a névfelvétel kérdése, folyamatosan kerestük a hozzánk legközelebb álló személyt, de valahogy mégsem találtunk rá, nem született egyhangú döntés.
  

2014. tavaszán megtisztelő felkérés érkezett hozzánk Dr. Székely György úrtól, a Fischer Annie Emlékbizottság elnökétől, hogy a Zeneiskola vegye fel Fischer Annie nevét. Felmerült, hogy a névfelvétel egyúttal kiemelkedő eseménye lehetne a hivatalos, centenáriumi Fischer Annie évnek, amelynek kapcsán országszerte számos rendezvénnyel emlékeztek meg az 1914-ben született, világhírű zongoraművészről. A Fischer Annie centenáriumi év utolsó napján - a Berlini Filharmonikusok világszerte élőben közvetített szilveszteri koncertjén - Simon Rattle karmester így nyilatkozott: „Fischer Annie minden idők talán legnagyobb Mozart játékosa volt és szerencsésnek mondhatja magát az, aki hallhatta Őt élőben is játszani, mint én.”

Tantestületünk örömmel fogadta ezt a felkérést, hiszen Fischer Annie csodagyerekként indult, nagy ívű életpályája és művészi kvalitása egyedi és megkérdőjelezhetetlen. Iskolánk ünnepélyes keretek között, 2014. október 4-én vette fel Fischer Annie nevét. A névadó ünnepség résztvevői koncerttel és Székely György előadásával emlékeztek Fischer Annie-ra. Egykori lakásánál, férjével, Tóth Aladár zeneesztétával közös emléktáblájuk alatt - Szent István Park 14. -   megrendezett koszorúzás meghitt, bensőséges ünnepséggé vált. Vásáry Tamás, a Nemzet Művésze, Kossuth-díjas magyar zongoraművész és karmester, Fischer Annie közeli barátja  így fogalmazott:

Lehet, hogy nem Ő volt az első, de az egyetlen. Úgy, ahogy Fischer Annie játszott a zongorán, ahogy Ő mesélte el a nagy  mesterek zenébe öntött történeteit, senki más nem képes. Vallotta, hogy az emberek történeteket szeretnek hallani, ami szívükhöz szól. A művész feladata, hogy a műveken keresztül meséljen az embereknek. Minden hanggal, minden dallammal ezt a mondanivalót kell szolgálni, a többi csak üres perfekcionizmus. Nem az a nagy hiba, ha melléütünk, hanem ha a hang nem mond semmit.” ( Fotó ITT! )

Vásáry Tamás elmesélte a jelenlévőknek, hogy amikor Fischer Annie lemezfelvételt készített, többször egymás után is feljátszotta a műveket, mert akkor is elégedetlen volt, ha tökéletesen hibátlanul sikerült a felvétel. Végül nem egyszer azt a változatot választotta, ami technikailag nem volt tökéletes, esetleg félre is ment egy-egy hang, de abban volt meg az a bizonyos varázslat, amit Ő ki akart fejezni.

Lehet-e ennél szebb feladatunk, nekünk pedagógusoknak, minthogy erre a varázslatra tanítsuk meg növendékeinket? Lehet-e méltóbb névadója Zeneiskolánknak, mint a nagy zenevarázsló-művész  Fischer Annie?   

 

 

Copyrigcht © 2016 Fischer Annie Zeneiskola